Habrovics, a zenebohóc

Lusta és megfontolt szabadságomat töltöttem a gangon, pedig jaj dehogy szeretek ott lenni, hanem ide kényszerültem. Haha, ez a kerekesszékesek sorsa: ahová tolják őket, ott maradnak. Na jó, kézzel elhajthatom magam, de le a gangról, három emeleten át, és ez jó régi ház magas emeletekkel, elegánsan sikamlik a márványlépcső. Menekülni innen képtelenség. Hah, a biztonság kedvéért biciklilánccal a korláthoz kötözték a kocsimat. Ostobák. Vékony lánc amúgy, biciklit nem bízna rá senki, legföljebb amatőr külföldiek, “első hónapom a Magyar fővárosban”, kalandos, sok pénzbe kerül, sok bosszúságba, ellopnak ezt-azt, utána megtanulod: bicikliláncból a legvastagabb kell, az amelyiknek az árán biciklit is vehetnél, használtat, ócskát, ám mégis biciklit. Ilyen vékony láncot széjjelkapni egy pillanat, egy tántorgó csöves is végez vele, ha van egy eltompult kombináltfogója. Nekem van. Bent a lakásban, a spájzban a legalsó polcon tartom a szerszámokat, van fejsze, fémfűrész, azt sem tudom, melyikkel látnék neki. Csakhogy itt rostokolok a gangon, kikötve, rohadt kis három méterre az ajtómtól.

http://songspeak.com/wp-content/uploads/2008/07/wheelchairclown1.jpg

Jól van, akkor nem megyek le. Elüldögélek, jobbról srégen süt a nap, addig is barnulok, majd jönnek értem. A lábamnál virág, egy pohár koszos víz, benne egy szál liliom. Mit jelent? Ártatlan vagyok, szűz, vagyis nem keféltem még soha. Hallom, becsajozni másnak is nehéz. Mit szóljak én? Odatekerek a diszkóba a haverjaimmal, akik átemelnek a küszöbön. A leggusztább csajok mind rám tapadnak, Móni a másodikról, aki itt keresztülnéz rajtam, a diszkóban rám fonódik, bal lábát átemeli a kartámaszom fölött, és körbekulcsolja a derekamat. Szájamba lóg az a sok vékony szálú haj, és …

Így fantáziálok. Végigsimítom a farkamat, mintha a gatyámat igazítanám. Többet elnéznek a rokkantaknak, ki tudja, hátha azért emeli kézzel a lábát, mert nem tudja másképp, a lábában nincsen izom. Nekem van, más a baj. Csodámra jártak az orvosok, először, hogy túléltem a balesetet, amiben mindenki úgy végezte, mint holmi undorító menza-főzelék vagy félig sütött fasírt. A második csoda számukra az volt, hogy bár egyik részem sem szenvedett komolyabb sérülést, megúsztam néhány töréssel, egy ínszalag szakadt meg néhány olyan testrész, aminek csak latin neve, szóval néhány hónap elteltével mindenem működött, csak éppen nem tudtam lábra állni. Gyógytorna, pszichológus, akaraterő, diétának álcázott változatos kínszenvedések – lófaszt se használt, testem maradt, mi volt: béna roncs. Szerencsére a humorom is maradt a régi, különben nagyon szar lenne a helyzet.
A karom úgy megerősödött, hogy az összes fasza csávót lenyomom szkanderben. Torony régen kungfuzott, most bokszolni jár, még vele is döntetlenre állok.